Nem volt egyszerű dolga a Kovács Ödön vezette házigazdának, ugyanis az Alsónémedi egy félidőt követően 1–0-ra vezetett. Aztán történt valami...

– Amióta átigazolt, a legprímább meccse volt?

– Végül is lehet ezt mondani, de volt ennél jobb is, ám az igaz, hogy most jól jött ki a lépés – felelte Wrábel Tibor.

– Védekező középpályásként ritkán duplázik az ember. Milyen gólokkal örvendeztette meg a nagyérdeműt?

– Az egyik szabadrúgás volt, míg a másik átlövés.

– Most már higgadtan beszél, de el tudom képzelni, mi játszódott le önben a szünetben, amikor 0–1-et mutatott a virtuális mátrixtábla.

– Idegesek voltunk, a csapatkapitány, Sztahó Péter, Dörgő Zsolt és én is kiosztottuk a srácokat, mondtuk neki, hogy nem lehet így focizni. Aztán bejött az öltözőbe az edzőnk, Kovács Ödön, és ő is ugyanezt emlegette. Rögtön cserélt is hármat, aztán folytattuk a meccset.

– Méghozzá eredményesen. A hármas csere alighanem nagyban hozzájárult a fordításhoz.

– Így van, de bárki is jött, mindegyikük jól szállt be.

– Van valamiféle titok a nagy menetelés mögött? Mert amióta Kovács Ödön űzi, hajtja a társaságot, nem szenvedtek még vereséget.

– Ezt lehet köszönni az edzőnknek, meg az új játékosoknak, és persze a helyi fiatalok is felnőttek hozzánk. Végre együtt van a csapat. Az volt a baj, hogy korábban nagyon le volt ülve a társaság.

– Mindezzel azt akarja sugallni, hogy jót tett az Újhartyánnak az edzőváltás?

– Igen, azt. Azok a meccsek, amelyeket a tavasz elején játszottunk, kötelező lett volna behúzni, ám szinte egyik sem jött. Vereség volt Gyálon, majd a Kakucstól otthon, és ezután a vezetőség úgy döntött, nem folytatják a közös munkát Kucsván Istvánnal.

– A sikertelen széria közepette nem gondolkodott el azon, hogy ,,Úristen, minek igazoltam ide, mit keresek én itt”?

– Nem, mert tudtam, miért jövök el Dabasról. Tóth Jani bá’, az újhartyáni elnök sokszor megkeresett – hiszen már hét éve itt lakom ’Hartyánban –, hogy jöjjek át, és a téli holtszezonban úgy döntöttem, átjövök és segítek. Ám mondtam neki, egy feltételem van, igazoljanak játékosokat. Megígérték és teljesítették. Jöttek is hozzánk Hernádról, hiszen lehetett tudni, hogy szétszéled az ottani csapat.

– Wrábel Tibornak nem volt nehéz eljönnie Dabasról?

– Nem volt egyszerű, inkább így fogalmaznék. Előtte Újhartyánon játszottam négy évig, majd egy esztendőn át Ausztriában, de onnan több ok miatt is haza kellett jönni, majd három és fél évet a Dabas-Gyónnál töltöttem. Nem szeretek sok ideig egy helyen játszani.

– Amikor felmerült, hogy átigazol, illetve visszatér, kikérte a bátyja, József véleményét?

– Ha arra kíváncsi, ő nem lett csábítva, egyelőre ott akar maradni, ám ki tudja, a későbbiekben mi lesz. Tudta, hiszen említettem már az őszi idény vége felé, hogy kicsit sok lett Dabason. És nem is a vezetőséggel volt baj, hanem inkább a csapaton belüli dolgokkal. Kezdett teher lenni, ezért úgy döntöttem, hogy arrébb lépek.

– Nem érezte jól magát már a tavalyi év végén?

– Már az elején sem, de odatettem magam, csináltam a dolgomat, amit kell a pályán. 80 százalékban biztos voltam abban az utolsó néhány meccs előtt, hogy a télen eljövök. Az elnök és játékos, Hornyák Pál mondta, sejtették, hogy távozom, de normálisan, mindenféle harag nélkül elköszöntünk egymástól.

– A Dabas-Gyón elleni csata presztízsmeccs lesz?

– Szerintem nem, de miért lenne az? Kicsit más lesz, mint a többi, az biztos.

– Már csak azért is, mert egymás ellen futballozhatnak a góllövőlistát 33 találattal vezető testvérével, aligha először.

– Szerintem csak egyszer találkoztunk vetélytársként, mégpedig egy edzőmeccsen, amikor Felsőpakonyban játszott. Azt gondolom, fogunk mi még egy csapatban játszani.

– Wrábel József milyen ellenfélként?

– Kellemetlen.

– Nem szívesen játszik vele szemben?

– Hogy is mondjam... Biztos nem én fogom őrizni az egymás elleni meccsen, így nem játszom, ne ezen dőljön el bármi is. Ő eldöntheti akármikor a meccset, én nem tudom, csak egy-egy jó passzal vagy szabadrúgással, hiszen ő csatár én meg védekező középpályás vagyok.

– A leendő bajnokcsapatot hagyta el a télen?

– Beszéltünk Kovács Ödönnel és még néhány jelenlegi csapattársammal a bajnokságról, kinek mi a véleménye, ám mi azon vagyunk, inkább a Dabas-Gyónt segítsük, mint a Taksonyt.

– Meddig juthatnak?

– Nálunk senkinek nem lesz egyszerű nyerni, az biztos, akár a Dabas-Gyón, akár a Taksony jön hozzánk. Elég fiatal a brigád, 25 év körüli mindenki, én meg a Funk Zoltán tartozunk az idősebb korosztályba, de erőben és egyénileg is topon vagyunk.

– Ha most kezdődne a szezon, számolni kellene az Újhartyánnal?

– Az biztos! Amennyiben együtt marad a csapat, jövőre megcélozzuk a dobogót.